Az elmúlt időszakban a Márk miatt nem írtam, mert azt mondta túl sokat írok és nem akarja olvasni, szóval most üzenem neki, hogy csomót vártam olvashatja nyugodtan. :))

Senki ne küldjön nekem ajándékokat, túrórudit (itt nincs és én nagyon szeretem), vagány sárga színű feszülős cipzáros,hosszúnyakú, semmiképpen sem kapucnis, puha, vékony anyagú melegítőfelsőt és paplant se, mert paplant már vettem, a cím pedig hamarosan megváltozik reményeim szerint, ugyanis el kívánok költözni. A lakótársnőm folytonos hisztériás kitörései kizárólag a fiatalok körében gyakorta használt káromkodások és szitkozódások helyes hangsúlyozásának elsajátításában segítenek, de a Mehmedov és Angelov professzor által leadott anyagok tanulását egyáltalán nem mozdítják elő, még akkor sem ha maximumon üvöltenek a fülhallgatóból a koreografálás szabályairól, mert a hajprésmániás lakótársnőm képes őket túlhisztizni :)) Ma este megbeszélést fogunk tartani a táncosokkal, hogy mikortól és hova költözünk, drukkoljatok, hogy rávegyem őket a váltásra, mert alapvetően nem akarnak más lakást keresni, de miattam esetleg lehet róla szó.

A legeslegnagyobb és legvidámabb hír, hogy van saját kulcsom a táncteremhez. Még egyszer hangsúlyozom van kulcsom a táncteremhez. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Hihetetlen. Ahhoz a táncteremhez , ami hatalmas, üvegablakos...a tenger is látszik...és bármikor mehetek. Alig van pár embernek kulcsa és ezt is magamnak köszönhetem, ugyanis vasárnap hazafelé menet elegem lett hogy sosem tudok gyakorolni rendesen mert folyton van valaki a nappaliban, nem is értem mi a fenének cigiznek meg zabálnak hülye hízlaló kolbászokat, és isszák magukat halálra házipálinkával, amikor táncolhatnék is ehelyett a füstmentes, tágas nappaliban. Mindegy, ezen még később majd átrágom magam :)) Lényeg, hogy felhívtam a balettmesternőt és mondtam neki hogy nekem kell kulcs, ő pedig áldását adta. hihihih