Az elmúlt 4 nap eseményei kísértetiesen hasonlítanak a Várnában töltött első 2 hetemre, mely nem tartozik a kedvenc emlékeim közé. Lehet, hogy gyengeségnek tűnik, de tegnap délután úgy döntöttem, hogy nem bírom tovább a tyúkokat. Nem az a gond, hogy nem tudok beolvasni három elkényeztetett tizenéves tupírhajú IQ királynőnek, hanem az, hogy ellentétben velük én már megéltem ezt-azt (valójában még semmit, de az ő fejlettségüket tekintve rengeteget), így tisztában vagyok vele, milyen hasznos értelmetlen emberekkel veszekedni, ezért nem teszem. A témát lezártam, mert némi indulatot véltem felfedezni a légzési ritmusom változása és lábujjaim furcsa görnyedése révén, ami a legkisebb mértékben sem tesz jót elalvás előtt. A lényeg, leléptem, volt majdnem verekedés, majdnem kiabálás, végül otthagytam mind a 28 ezer forintomat, amit befizettem a teljes hónapra és a nyugodt alvás és táncolás mellett döntöttem a pénz helyett. A kulcsokat is visszaadtam, pedig jogom van ott tartózkodni, de a hölgyemény megvádolt, hogy ha van kulcsom minden cuccát el fogom lopni. Az összepakolásom alatt tupír és hajvasaló nélkül is égnek álló hajjal azt az idegpiszkálóan vékony hangot kiadva tazmán ördögöt megszégyenítve suhogott fel alá a lakásban folytonos ellenőrzéseket végrehajtva, vajon eltűnt e valamije. Én meg épp azon morfondíroztam a lila csipkés használt piaci bugyiját vagy az amúgy is hetek óta orrfacsaró bűzként a lakásban terjengő parfümjét lopjam e el, ezért legalább 1,5 óráig pakoltam a 17 éves csupaszív táncosfiúval, akit 1 órával korábban a plasztika óra leggyötrelmesebb nyújtó gyakorlata közben, egy térddel a hátában értem tetten és ajánlottam fel neki, hogy segíthet azonnal elköltözni, ő pedig az adott szituációban bármire igent mondott volna, ami nem könnyfacsaró izzadás a diktátorok felügyelete alatt. A balettmesternő olyan édes volt, mivel termeténél fogva nem túl magas, felállt egy padra és onnan rikácsolt, hogy ki nyújtsa ki a térdét vagy feszítse be a hátsó felét. Na de visszatérve a témához, amit mondatok óta próbálok lezárni, azt ígérték hétfőn beköltözik egy lány és ha kifizeti a lakbért megkapom amit befizettem, természetesen ez lássuk be szinte kizárt, de én titkon reménykedem, mert annyira gyűlölöm az ilyen kiszolgáltatott helyzeteket. Gyűlölöm, hogy több mint egy hónapig gyalog jártam a hóban és szélben, hogy spóroljak naponta 280 Ft-ot, az apám utálja, hogy táncolok mégis heti 7 napban dolgozik este 6-7-ig hogy kifizesse a lakásomat én meg dupla lakbért fizetek, mert gyenge jellem vagyok, hogy kibírjak egy hónapot egy iszonyatos szituációban, ahova csakis magamnak köszönhetően jutottam. Amúgy a végső döntést a "ne használd a tányérokat és a poharakat, mert az az enyém", illetve a "fizess be 3000 Ft-ot valami router-re mert vettem", (és a nemleges válaszomra 2 perc múlva nem volt netem, mert levédte a jelszót, én pedig épp a számomra legeslegfontosabb emberrel chateltem ) kényszerítette ki belőlem, de azt hiszem a munkám és szakmai fejlődésem szempontjából is jól döntöttem, mert nincs értelme fizetnem a főiskolát és a lakbért , ha a próbákon nem teljesítek, mert nem aludtam megint, mert utálok ott lenni, vagy mert folytonos stresszben megyek "haza".

Lezártam :))) Hurrá. És most jöjjön a ....najó még egy kis rossz. A barátnőmnél aki a táncokat tanítja be nekem, azzal a szép fiúval jár és nagyon kedves lány, alig van hely 2 embernek, nem hogy 3-nak de a tegnap estét már itt töltöttem és mondanom sem kell milyen élvezet volt nyugodtan aludni. Kisimultam teljesen. Igaz a hajnali 2-ig tartó cipekedés a cigányokból álló csomagjaim iránt érdeklődő nagyon részeg társaság, valamint a komoly meggyőzést igénylő "költözéshez taxirendelés" koránt sem volt vidám. Látom magam előtt milyen fejet vághattam, amikor megjelentek az említett népcsoport tagjai, én pedig épp egy fél órás veszekedésen voltam túl, csurom vizesen álltam az ajtóban a csomagjaim fele az utcán, félmeztelen részeg pasas a kezemet fogja a kezem pedig a bőröndöm markolatát, 17 éves riadt kisfiú pedig a másik kezét amivel épp 4.szerre mutatkozik be és kérdezi meg hanyadikon lakunk, a taxis egyre több pénzt és kárpótlást akar, a nálam jóval vékonyabb táncoslány pedig szintén csurom vizesen 3-4 zacskóval a kezében vonszolódik az 5. emeletre, ahol nincs lift.....
Mindegy , kit érdekel, a költözés után megittuk az ízletes boromat (utolsó előtti üveg), amit még otthonról hoztam és jó bolgárokhoz méltón hamar mosolyra fanyarodva dőltünk le aludni három óra felé.

Most jöhetnek a jó hírek, jelentkeztem egy másik balett együttesbe is egy újsághirdetés révén, és látok rá lehetőséget, hogy hamar pénzhez jutok a fellépésekből, ráadásul tanulás szempontjából sem utolsó dolog. Ma kaptam egy telefont, hogy holnapra készenlétben legyek, megnéznek délután és ha jól tekerem a csípőm este már dolgozom a discoban :)) Húú de vagány lesz, az első táncból szerzett keresetem :)). Ma nem tudtam táncolni ugyan, hiszen még a ruháimat sem tudtam előszedni a bőröndökből, na meg ebben a szituációban inkább a lakáskeresésre koncentráltam, de én hiszek a sorsban és egyetlen lakást néztem meg, tetszik, holnap reggel költözöm. 200 leva, 28 ezer Ft, egy utcára a tengeri kerttől helyezkedik el, ami azt jelenti hogy a strand 5 perc (az előző helytől számítva 25 volt), és nem lesznek lakótársaim, mert a kérdéses szobácska , egy amolyan hotelszoba szerű, csak nagyon nagyon régi, mini fürdővel, egy kis pulttal meg egy rezsóval, és két ággyal meg egy szekrénnyel pont jó egy főnek. Ennyi az egész. Akkora mint otthon a Fiumein a nagyobb szoba, de alig várom hogy csak én legyek ott :)).Most ideje aludnom, mert kemény nap lesz, Miss Benemállaszája lakásgondnoknő férje fog átköltöztetni ha minden igaz és még nem látta a balettszőnyegemet :)))