Csodás hírem van. :)) A terem foglaltsága esetén felmerülő helyhiányom tegnap ünnepélyesen megszűnt, ugyanis a balettmesternő néhány sikertelen hívását követően (táncoltam persze, azért nem vettem fel) az Egyetem buszmegállójában kapott el és közölte, hogy azonnal jössz a próbaterembe (épp kávézni indultam meg rendes főtt ételt ebédelni, ami igen nagy kiváltságnak számított volna.....na de megint nem sikerült :)), persze hála istennek, mert elkezdtem betanulni a balettba egy darabot :)))))). Meg kell , hogy mondjam egyáltalán nem megy. A legnagyobb gondom a kezek megnyújtásával és a sexi mozgásokkal van. Üzenem azoknak, akik ott Magyarországon azt hiszik, hogy sexy-k vagy csajosak, hogy nem azok. Bulgáriában még a csapból is az erotika folyik, a legtöbb nő olyan szép, mint az újságokban, vagy legalább is annyit foglalkozik magával, hogy ezt a látszatot kelti, szóval igazi egóromboló egy hely, főleg ha a tánccal akarsz érvényesülni, itt , ahol a zenei klippeket csak az egybefüggő hangzás különbözteti meg a pornófilmektől :)).

Lakásom persze még mindig nincs, az álomlakást az első perctől kezdve valahogy félve vártam, aggódtam, hogy nem sikerül, hát nem sikerült. Még mindig hontalan vagyok, bőröndökből élek, de nagyon boldogan! :)) A táncosokkal öröm az élet itthon az idő 80%-ában pedig táncolok, tegnap egész pontosan 13:30-22:15-ig roptam, 1 óra szünettel, amikor utaztam az Egyetemről a próbaterembe, ahol extra sebességgel préseltem a számba a kefírt meg a magokat, hogy túléljem a napot :)) (nem szabad a közösségi járműveken enni, ezért minden buszos néni utál, én viszont nem kockáztatom az elájulást próba közben, Nikola elég erős, de ha épp egy kézenállásba kényszerítésben ájulok el, komoly erőfeszítésekre lesz szüksége, hogy megtartson, amikor a az amúgy is remegő karjaim már elengedtek :))).