2 nappal ezelőtt az egyik fiú a néptáncegyüttesből hozzáadott a zárt csoportjukhoz a facebookon, ahol minden információ megtalálható, amire szükségem lehet, többek között az is hogy hánytól van a próba. Nagyon örültem neki, erre tegnap este észrevettem, hogy valaki kivett, már nem vagyok tag. Azóta kicsit utánakutattam és azt hiszem kizárólag a csoport létrehozója, esetemben a tanár tud törölni embereket...ettől most nem vagyok sokkal boldogabb, elég csajos dolog ezen gondolkodni, de vajon nem kedvelnek, vagy a professzor mondta neki, hogy vegyen ki? Volt egy kérdőív tegnap amiben többek között a főiskolai órarenddel kapcsolatos elégedettséget is mérték, gondolkodtam mi lenne helyes és végül úgy döntöttem, hogy leírom ugyanazt, ami miatt némileg neheztel és már elmondtam neki, függetlenül attól, magam alatt vágom e a fát vagy nem. Mégiscsak egy halom pénzt fizetek ezért a főiskoláért, és nem mondok le az igazamról.

Apám csak, annyit reagált arra, hogy magányos vagyok: Talán én kényszerítettelek, hogy oda utazz? Na igen utálom, hogy ilyen realista, bár mikor ezt közöltem vele, ennél is frappánsabb válasszal illetett: "Ha realista lennék, nem küldtem volna neked egy fityinget sem, hogy ott és azt tanulj, amit..." kösz apa, ennek az én szótáram szerint az alábbi fordítás felel meg: Hogy lehetnék realista, támogatlak valamiben, aminek semmi valós esélye :))))
Tegnap a csoportból való eltűnésemet követően úgy döntöttem ma nem megyek a próbára, sőt nem megyek velük holnap inni, mert az is tolakodás...és egyébként is tiszta gáz....aztán most mégis iszom a kávém és nemsokára indulok.....pedig még mindig náthás vagyok és aludtam vagy 5 órát, de ne felejtsük el, hogy mások alvás nélkül járnak....mondjuk ők legalább nem fizetnek tandíjat és tagok a facebook csoportokban is. .....:)

Miért nem mentem inkább Franciaországba? Azért mert ott 1 hónapot sem bírtam volna ki egyéb munka nélkül, ami feltehetőleg nem lett volna nívósabb a felszolgálásnál,vagy mosogatásánál, tekintve, hogy nem beszélem a nyelvet....

Olyan fura nézni itt az embereket, ahogy megvan a saját kis jól bejáratott életük én meg szenvedek, mert semmi sem olyan, ahogyan elképzeltem, N azt mondta, jaj hát szilveszterre nem tudok neked munkát adni, azt sem tudom egész decemberben lesz e munka egyáltalán....aha persze, totál hülyének néz...tudom, hogy majdnem minden nap fellépnek, látom a facebookon a fényképeket az együttestagoktól és tudom mert beszélek velük azért olykor. Betett két előadásba, hogy elmondhassa az engem védelmező professzornak, hogy na igen persze, táncol a balettban, meg , hogy mégse gondoljam, hogy kegyetlen és ennyi. Azóta semmi. Nem baj, nem adom fel, tudom, hogy jó lesz, ha más nem nyáron egy csomó munkának kell lennie és addigra a néptáncegyüttesbe is bekerülök és boldog leszek. Amennyiben mégsem sikerülne, keresek egy másik országot ahol érvényesülni tudok és odautazom ha lesz miből.....vagy elkezdek lottózni, elvégre is hihetek benne, hisz egy álomvilágban élek és imádom, hogy ilyen vagyok, mint Alice Csodaországban, de vajon ez itt lehet valaha Csodaország?