my szülinap

Csörög az ébresztő, hol vagyok? Mindegy..alszom....neeeeeeeeeeee.....szundi......megint csörög, szundi........megint csörög, ááááááááá jesszus, elkések, rohanás, alig van idő.....kinyitom a szemem, az első érzés:fáj a lábszáram és a derekam. Mindegy erre most nincs idő, majd bekenem (tehát soha). Öltözködöm, 1. nincs már szinte semmilyen tiszta ruha,de mindent nézzünk pozitívan, gyorsan megy a felöltözés, 2. megfagyok, de nincs időm megfagyni, szóval inkább észre sem veszem, hogy hideg van. Gyorsan, készülődés,kétféle edző cucc, cipők, övek,majd jaj nincs semmi ebéd,úgyhogy bevásárlás, posta, bank, felkészülés az órára, majd rohanás az irodába, tanítás magyarra,jaj otthon hagytam a számokat ami alapján be tudom fizetni az áramot (ha nem fizetem be kikapcsolják), még a számok birtokában is csak szaladva kivitelezhető de így szinte lehetetlen megjárni a postát és odaérni a próbára. Fél perc álldogálás félúton az esőben és gondolkodás....neeeeeeeeem, nincs lehetetlen, menni fog! Rohanás haza, aztán vissza posta, majd táncterem 4-től 3 óra néptánc, minden energiámmal azon vagyok, hogy megjegyezzem a csak tempóban és csak egyszer megmutatott lépéseket, a végére nem érzem a sípcsontom körüli részt és mivel dupla annyira kell igyekeznem, mint az egész életükben ezzel ébredt kollégáknak, az agyam teljesen elfáradt,de.... jaaaaaj jézusom 7 óra, rohannom kell,majd később sajnálom magam, meg a lábamat, útközben hamlett rágcsálás az utcán,meg egy csuska bjurek (túróval töltött panírozott paprika) kicsit zsíros, folyik a csuklómon be a kabátom ujja alá, persze hogy ezt nem lehet kimosni, meg egyébként is én ilyet nem eszem, miért nem szólt ez a kislány a boltban, felháborító :),de most nincs idő ezen gondolkodni.Jó jó minden vidám, mert nem csak hogy enni is lesz időm, még akkor is ha a buszon a nagyon gonosz ellenőr nő le fogja üvölteni a fejem, a buszmegállóban meg totál őrültnek néznek, hamlett darabkák lógnak az amúgy is nagyon kócos és vicces sapkámról, de van isten mert jön a busz. Elnézést ez megáll a Tower Mall nál? Bamba tekintet, másik felszálló, elnézést megáll a Varna Towers-nél? ööööööööö izé, nem, vagyis ha jobban meggondolom de. Felszállok, közli, hogy hát igen onnan ahol megáll még 5 perc séta, 5 perc????????!!! Megőrült? Összesen annyim van hogy odaérjek, aztán már majdnem a célnál elkanyarodik jobbra és indul a Varna by Night körutazás. Jó jó tudom, ezt megérdemlem, mert nem néztem még meg Várnát szinte egyáltalán, nade pont most?? 8:06 érkezés a másik táncterembe (nem kell öltöző csak ledobom a farmert, a hajam össze vissza áll, vörös vagyok az 5 perces út lefutásától, de legalább bemelegítettem), mindenki csúnyán néz, mióta kiderült, hogy nem kedvelnek igazán, mert 1. nem fizetek az órákért, amit ők ajánlottak, nem én kértem, de ezt már elfelejtették 2. nem fizetek az órákért, amit a balettmesternő maga ajánlott sőt kötelezővé tette, hogy járjak 3. nem fizetek az órákért, pedig ő szólt rám, hogy álljak be a csoportba táncolni. Mindegy kezdődik a plasztika és azon gondolkodom, hogy kisétálok és hazamegyek aludni. Aztán megint ez a gondolat, közben már harmadik tempóban rázzuk a vállunkat, ha nem próbáltam volna százszor az elmúlt 2 hónapban azt hinném, hogy le fog szakadni...Itt vagyok, nem szabad ilyeneket gondolni. Köztudott, hogy minél többször jut ez eszembe annál fáradtabb leszek , úgyhogy csinálom tovább, nem 100 százalékon de valahol 80-on. Jó túléltem és a spárga...wooooooow majdnem sikerül, hogy lehet ez, hiszen nem izzadok , be sem vagyok rendesen melegítve, na igen de van valami előnye a hulla fáradtságnak és a sípcsont körüli inak fájdalmának, hogy észre sem veszed, hogy majdnem lementél spárgába. Persze senki nem örül, mert nekem nem szentelnek figyelmet, miért is?? ja tudom , talán mert nem fizetek tandíjat, meg mint kiderült szemtelen vagyok, hogy beálltam az első sorba, ő tett oda, sőt párszor kifejtette, hogy az nem táncos , aki hátul bujkál a sarokban, de úgy tűnik ezt is elfelejtette...sebaj, én nem fogom emlékeztetni rá, nem kell további konfliktus, egyszerűen csak annyira megsértődöm, hogy még elszántabban fogok táncolni, ami a javamra válik, így talán nem is utálom annyira, úgysincs időm utálni sem:)). 22-ig hip-hop-ot tanulunk , igazi felüdülés, bár már vibrál a látásom, és néha azért eszembe jut (cirka 5-6 percenként, hogy mit keresek itt, mert nem foglalkoznak velem és van e értelme ezt tanulni, de elhessegetem) aztán hazavánszorgok az esőben több mint fél óra gyalog, már csurom víz a cipőm és a zoknim, de..... eszembe jut, hogy az a....öö lány, akivel együtt laktam azt ígérte visszaadja a pénzem egy részét, ha felhívom. Hívom, kinyom, hisztizik 3 percet, előadja, hogy mennyire nehezére esik lejönni a ház elé, de egye fene 20 perc múlva ott lesz a Mekinél, 20 perc?? az út fél óra, szóval rohanás, odaérek izzadtan, vizesen. Közben már egyszer hívott, hogy hol vagyok már, kb 10 perc után...mert nehogy várjon rám...igazából meg tudnám fojtani egy esőcseppben, de kétlem hogy erre kéne fordítanom az energiáimat , inkább gyorsabban rohanok, nehogy meggondolja magát és ne kapjak pénzt. Odaérek persze, hogy nincs ott, megvárat, hogy jól megázzak, aztán nagy nehezen átnyújtja a pénzt másik 3 .. társaságában és tesz néhány gúnyos megjegyzést, de én meg sem hallom és végre hazaindulok... Hazaértem!izé a lakásba értem...:)) Szuper!Ledobom a vizes csizmát, zoknit, ruhákat, majd beállok a zuhany alá, azaz a fürdőszoba közepére mert ugye zuhany az nincs, és remegek, átkozottul átfagytam, kinyitom a csapot...nincs vííííízzz, neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! Nem hiszem el. Visszaöltözök a koszos ruháimba és elkezdek tanulni a vizsgára, olyan fél 12 lehet, mindjárt vége a szülinapomnak, pedig még fel sem fogtam, hogy már 19 vagyok :))...najó semmi baj, iszom egy teát, és bebújok a takaró alá tanulni, majd holnap zuhanyzom...jaaa el is felejtettem nincs víz, akkor nem iszom teát :)) Mindezt csak azért írom le, hogy erőt adjak annak, akinek szüksége van rá, én boldog vagyok, nem panaszkodom. Valószínűleg a tánc okozza, de olyan örömhullámok törnek rám folyton, hogy repülni tudnék, szóval minden oké (csak a pénz fogyott el...), Persze nem vagyok ilyen elveszett , majd jövőhéten jön a kedvenc tanárom és megünneplem ami elmaradt :))), na meg korizni is megyek majd egyszer végre, vettem szép zöld cipőfűzőt anyu menő bőr korijába:))).