Azt hiszem mielőtt az ember híres táncossá válik, meg kell tapasztalnia egy két dolgot. Például azt, hogy milyen sötétben suliba indulni, a buszmegállóban 65 percet álldogálni -10 fokban és hóviharban, hogy eljuss az egyetemre vizsgázni. Néhányszor meggondolod magad és haza akarsz menni, de nem tudsz elindulni, mert megfagytál és ez nem vicc, ez komoly, egy bizonyos szint után nem bírsz reálisan tisztán gondolkodni, csak állsz és várod hogy valaki megmentsen, ráadásul nagyon fájdalmas az összes végtagra való tekintettel. A buszra felszállva nem tudod kifizetni a jegyedet, mert nem érzed az ujjaidat, majd mikor végre előkotrod a pénztárcádat eszedbe jut, hogy lehet hogy nincs is nálad ennyi pénz (olyan 400 Ft, de ez csak egy irányú jegy)....aztán valahogy mégis odaérsz, de az egyetemi belépő kártyád nem működik és nincs ki ajtót nyisson, mert az erre kijelölt személyek nem jönnek ki a hóviharba, majd végre bejutsz, de lerepül a sapkád és a szörnyű hideg csontig hatolva kínoz, ezúttal már a fejedet is.....átverekeded magad a hóbuckákon és meglátod, hogy nem tudsz bemenni a táncterembe, ellepte a hó a bejáratot. Alagutat ásol, hogy levizsgázhass, majd bejutsz, de a teremben nincs fűtés, csak az öltözőben, így változik a terv és a jól kigondolt patnomim-os egyenruha máris pulcsira rávett nevetséges maskarává válik.... a vizsga mindezek ellenére sikeres, hiszen nem csak a dj Mira által összevágott, a repülőgépek belső világát tökéletesen visszaadó zene, de a frappáns ötlet, valamint az előadóművészek gyermekes és amatőr, és pont ettől szeretetteljes és értékelhető kollektív produkciója is elváráson felüli. Majd a buszokat leállították, ezért épp készülök kiakadni, de tudomásomra jut, hogy az egyik lány nem tud hazamenni a szomszédos városba, mert lezárták az autóutakat, így 2 napra Várnában rekedt kényszer vendégeskedésen. Kiakadás ejtve, nekem ehhez képest szuper jó :)). Végre lejutok a városba, megeszek egy kefírt az aluljáróban, mert ott nincs hóvihar és több mint 6 percem marad míg lefagynak az újjaim, a hóviharos kettővel ellentétben, majd tanítom azt a beképzelt, kapcsolatok révén vezető pozícióba jutott nem különösebben intelligens úriembert, aki ha így áll hozzá a nyelvtanuláshoz és továbbra is rendre lemondja az órákat fél órával előtte, feltehetőleg sosem fog olyan jól beszélni, hogy elolvassa a blogomat :)))))) Mindezek követően végre 2 nagyon jó napot töltenék a férfival, akit 3 hete várok, hogy ismét lássuk egymást, de totál beteg és kifejezetten kellemetlenül telik az idő, ami egészen az általa kifizetésre kerülő, hihetetlen hóviharban gyaloglást és a jégen kétszer is elesést követő, táncórára menés helyetti, új fűtőberendezés vásárlásáig fokozódik. Lehet ez ennél kínosabb? Még egy pasit megfagyasztottam, hihetetlen milyen nyafogósak :)) Én már megszoktam, bár szerinte ezt nem lehet megszokni- mondja mert már olyan idős, hogy nem emlékszik, mikor neki nem volt pénze és diákoskodott, amely életciklust leginkább a sietésből nyersen is megteszi bolgár virsli, a hideg lakás, a nincs meleg víz, nincs áram, vagy csőtörés van fogalmak jellemeznek leginkább, bár ez utóbbi kettőhöz elég az országban lenni, nem szükséges feltétlenül a diák beosztás. Megpróbált nekem minél több ételt venni, ami szintén roppant kínos volt, nem akarom, hogy gondoskodjon rólam, főleg nem anyagilag, elég lett volna ha nem fertőz meg ezzel a hülye vírussal :))). Mindezek ellenére az ablakból figyelem, ahogy elmegy, ő pedig visszafordul és felnéz jelenet nagyon találó, simán lehetnék akár szerelmes is, de az se fűtené be ezt a jéghideg lakást, ráadásul rém veszélyes, így inkább nem teszem :))). Amúgy is kételkedem benne, hogy viszont látom, a mostani hidegben betegeskedést és a múltkori 15 éve meg nem kísérelt kényszerkorcsolyázást követően :)), melyről csak annyit mondott, hogy soha nem állt még olyan távol a "jól szórakozás"-tól, haha :)))