Nos a helyzet pompás. A bokám továbbra is fennálló, bár javuló tendenciát mutató deformációját leszámítva csak jó dolgok történnek velem. Először is az apámnál lakom a nagymamámmal, már az első alkalommal mikor leutaztam a Szófia melletti kis faluból, ahol a nagybátyámék laknak itt ragadtam és azóta nem mentem vissza. Csodálatos érzés felismerni, hogy a laptopot és azt a maximum 10 ruhadarabot leszámítva, amit magammal hoztam, az összes személyes tárgyam ott van, és több mint egy hónapja élek így. Nem tudjátok elképzelni micsoda szabadságérzetet ad a tudat, hogy valójában nincsen rájuk szükségem. Persze a közeljövőben szervezek majd egy szállító fuvart, de ráér. Az apám és a nagymamám folyton gondoskodnak rólam, főznek nekem, szeretnek, és bár az apám gondolkodásmódja egy fikarcnyit sem változott, nincs konfliktus, mert nem látjuk egymást. Az a napi 5-10 perc melyben megosztja velem, hogy vett tejet és látott valami balettet a tv-ben, mindig kellemesen telik, mert ennyi idő alatt nem tudunk összeveszni, így teljes a harmónia :)).Nem dolgozom rendszeresen, ami nagyon megkönnyíti az életemet, és lehetővé teszi hogy csak a táncra koncentráljak, de persze keresek állandó munkát, csak még nem találtam megfelelőt. Tegnapelőttől hivatalosantagja vagyok a programnak, ami olyan boldogsággal tölt el, hogy nem lehet ide leírni. Mikor közölték velem épp egy falnak szegezve küszködtem a könnyeimmel és a megfelelő kilégzéssel, miközben az új koreai tanárnőm és egy segítőkész tánc társam a lábaimnak feszültek, hogy tágítsanak. Azt hiszem ha ez így megy tovább két hónap múlva olyan hajlékony leszek, hogy én magam sem fogom elhinni. A program továbbra is csodás, vannak új órák, intenzív kurzusok, workshop-ok és ami a legfontosabb, hogy van fejlődés is. Két héttel ezelőtt felléptem a Musical Színház színpadán egy csoporttal, akikkel az 1 hetes intenzív amerikai modern tánc kurzus végeredményét osztottuk meg a nézőkkel. Csodás volt betekintést nyerni az egész napos előkészületekbe, fények, kosztümök, balerinák, néptáncosok, kicsik-nagyok, hatalmas élmény, és mindezt sérült lábbal...nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar lehetőségem nyílik közönség előtt táncolni. Most mennem kell jógázni, mert tegnaptól már az is van a programban! :)