Olvassa ezt valaki egyáltalán? Én nem vagyok normális, tehát ez egy nem normális blog, vajon érdekli az embereket valami, ami nem normális? Szerintem az a normális, ha a nem normális sokkal de sokkal jobban vonzza a normálisakat. Utálom a szóvicceket, szóval ez nem az, még ha bizonyos szemszögből annak is tűnhet. Nem bizony. Nem szó és annál is kevésbé vicc,teljesen komoly eszmefejtés. Mintha nem lenne mit írnom, pedig annyi van, hogy muszáj volt felvezetni. Szeretném ha sok ember merítene erőt az életemből ezért megengedhetem, hogy kicsit panaszkodjak: borzalmasan érzem magam. Több mint 2 napja nem táncoltam egy fikarcnyit sem. Egy icike-picike pöttömnyi lépéskét sem. A múlt hetet sem vittem túlzásba, mert elkezdtem tolmácskodni, hogy ki tudjam fizetni a sulit és némelyik napot még egy kis magyar tanítással is megkoronázva olyan kimerültséggel zártam, hogy az összes napközben elmaradt étel elfogyasztása és az ágyba zuhanás volt az egyetlen alternatíva. Először csak a néptánc próbákat hanyagoltam, majd a balettnek keresztelt "semmi köze a baletthez, sokkal inkább amatőr kislányok ordítozással táncra nevelése" is egyre többször háttérbe szorult. Rájöttem egy fontos dologra, ha az ember megszokja, hogy táncos, legalább annyira nem akar visszakerülni az irodai világba, mint amennyire Pán Péter ragaszkodik a gyermeki léthez. Imádom azt a filmet, a legcsodálatosabb dolog, mikor az ember megtanul repülni, ha valami szépre gondol, vagy képes órákig játszani a képzelet szüleményeivel, ez az igazi gazdagság, de ha nincs hozzá egy Csodaországod vagy legalább egy Tündéred, szinte semmi esélyed a túlélésre. Visszatérve a Földre, azon belül is Bulgária, Várna településre, a munka nagyon fárasztó és nem tánc, ezzel mindent elmondtam róla, ami fontos lehet. Hétfőn voltam az operában. A hétfő az a nap volt, mely tökéletes példája az egyszer fenn egyszer lenn teóriának. Anyukám és egy másik hasonlóan intellektuális személy unszolására végül elmentem az operába, és minden bátorságomat összeszedve határozottan közöltem, hogy velük akarok próbálni. Na jó, nem egészen így volt, valójában miután végre megtaláltam a balett vezető mesternőt, akit a kérésemre kirángattak az öltözőből, össze vissza habogtam neki valami összefüggéstelen egyveleget az alábbi szavak ritmikus egymásután helyezésével, mint : nem rég, Magyarország, modern táncos, balett alap, próba, Várna, kérés. Feltehetőleg megértette a szándékomat, mert megnézhettem egy próbát. Jézusom, így leírva még igazibb :)) Ott ücsörögtem az opera főpróbatermében.....minden nagyon profi és jó kisugárzásúak a táncosok. A pasik nagy része se nem hajlékony, se nem fiatal :) de nagyon pozitív és törekvő szellemiségűek és persze ne felejtsük el, hogy nem láttam őket effektíve balettozni, csak melegíteni. A nők is elég vegyesek a tudást tekintve, de csupa idősebb (több mint 20) táncos, remélem végre találok egy nekem való kollektívát. Azt mondják mindenkinek megvan a helye minden városban, csak meg kell találni, hát a néptáncegyüttes magas intelligenciájú, kedves, barátságos és segítőkész tagjai is remek lehetőséget nyújtottak erre, de én mindig elégedetlen vagyok ezért most más vizekre evezek :))) Lényeg hogy hétfőn megyek megint és elkezdek velük próbálni. Hogy miért csak akkor? Mert, hétfőn este a plasztikát megelőzően sikerült az operában látottakon felbuzdulva bemelegítés nélkül piruetteket forognom, ami ........mégsem sikerült..... jaj ha elképzelem rosszul leszek , de muszáj leírnom, szóval félreléptem és kiment a bokám. Sosem éreztem még ilyen fájdalmat. Mindez épp 2 perccel azután történt, hogy tök véletlenül meghallottam, hogy kedden kezdődnek a próbák a nyári csapattal, akivel fel fognak lépni, és amely csapat azokból az emberekből tevődik össze, akikkel eddig én is próbáltam heti 4-szer és persze nekem senki nem szólt, nyilván megint a tandíj lehet a gond, meg hogy egyszerűen nem tudnak túllépni azon, hogy lelkes voltam eleinte és ők tolakodásnak vették. Mellesleg megjegyzem, azzal nyugtatom magam, hogy azok a táncosok nem jobbak mint én, pedig még mindig amatőr vagyok, így nincs miért sajnálkoznom. Mindennek megvan az oka, a balesetemnek is....például az a felismerés, hogy ha az ember még soha életében nem érzett erősségi fokú fájdalommal küzdve fekszik a földön, fogja a bokáját és erősen szorítja a fogát, hogy ne ordítson, miközben a lehetséges következményeken aggódik, az állítólagos balettmesternő pedig 3 perc teljes ignorálást követően, csupán az órájának megmentése okából, mely nehézkesen indul, mert az esésemmel sikeresebben vontam magamra mindenki feszült figyelmét, mint ő az elmúlt 4 hónap alatt bármikor az üvöltözésével, végül odalép és annyit mond: "Neked meg mi bajod van?" Hát ha nem lennék elég intelligens és megfontolt, valószínűleg mondtam volna neki, hogy eddig sem volt olyan szimpatikus a viselkedése, de ezzel teljesen leírta magát, lehet egy balettmesternő ilyen? Egy igazi, felelősséget vállaló tanár, mint a Gábor szerintem gyalog az ölében is elvitt volna a 3 km távolságra lévő kórházba, ha ezt kívánja meg a szituáció, úgyhogy ennyit erről, nem megyek többet az órájukra, maximum a plasztikára, hogy nyúljak egy kicsit. Persze az óra végére a bokám akkorára dagadt, hogy mikor levettem a zoknim az öltözőben, hogy egy kedves lány krémjével bekenjünk, nem csak a körülöttem állókat rémítettem halálra, de nekem is gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ez nem a krémezős stádium. Megmutattam "Ms. csak a pénz érdekel"-nek azért bebicegve a próba közepére, de közölte, hogy ő már nagyon sok ilyet látott, ezzel is fényezve magát, micsoda múlt áll mögötte, és hogy semmi bajom, táncolhatok. Aha igen, a sürgősségi osztályon nem ezt mondták, jobb lenne ha nem is mászkálnék egyáltalán, tánc pedig minimum 10 napig kizárt, amit 7 napra korlátoztam, mert véleményem szerint kiemelkedően gyors regenerációs képességekkel rendelkezem, amit vélhetően nem kalkulált bele az időmeghatározásnál:), arról nem is beszélve, hogy ennek a kúrának nagyon komoly mellékhatásai lehetnek, például beleőrülés a nem táncolásba. Szóval a tervem az alábbi: jó sokat dolgozom, amíg nem tudok táncolni, várom, hátha kapok ösztöndíjat otthonról a néptánchoz, majd felvételizek az együttesbe a szörnyű társaság ellenére, hogy megszabaduljak a tandíj fizetési kötelezettségtől, minden szabad időmben balettozni fogok, (már van néhány jó könyvem is), meg ugye az operába fogok járni, ami a legeslegjobb hely ennek elsajátítására és nyáron felvételizek Plovdivba a balettsuliba. Ja igen, ha ezt ne említettem volna, van ott egy balettmestereket képző suli és bár ugye ez ismét egy lehetetlen feladat, szerintem annyira nem is lehetetlen, egy próbát megér. Az csak néhányszor van egy évben, tehát nem kell rendszeresen bejárni és állítólag profi. Ha felvesznek attól még maradhatok itt, amennyiben próbálhatok az operában rendszeresen, mert semmi más hely nincs itt, ami megérné, vagy Szófiába is költözhetek a nagybátyámhoz ott sokkal több helyen lehet táncolni, mert az itteni suli kétlem, hogy jobb lesz a 2. félévtől, vagy legalább is olyan, amit én elvárnék, ezért a pénzért.