Zdravejte!Üdvözlet Várnából!Csupán azért nem írtam eddig, mert annyira lekötött a tengerre néző luxuslakásomba való beköltözés, az új barátaim által szervezett állandó tenger-party-k és koktélozások varázsa, valamint a hely szépsége és a tenger bűvölete, hogy egyszerűen nem volt időm a blogommal foglalkozni, ezért mindenkitől elnézést kérek.
Azért apró bonyodalmak is felmerültek az utazással kapcsolatosan.Idefele jövet egy később életmentő hasznosságú mobiltelefonos GPS, helytelen beállításából fakadóan sikerült eltévednünk Romániában. Ismétlem Romániában, a sötétben. Így pontosan 19,5 óra autókázás után megérkeztünk a vonatállomás parkolójába, ahol a motor leállítása után,az autó megadta magát, így éjszakára is ott kellett hagynunk. Másnap két autómentő cég munkatársa is a segítségünkre sietett (feltehetőleg összebeszéltek), így hosszas telefonbeszélgetések és viták után 2 autómentővel jutottunk a a város szélén lévő szervizbe, mely előzetesen garantálta, hogy az akkumulátor cseréje azonnali, aggodalomra semmi ok. Miért is aggódnék, végül is az autó épp egy közel fél órája szem elől tévesztett esetlegesen áll autómentő tetején, míg én a másik (esetlegesen ez is áll) autómentő vezetőfülkéjébe bepréselődve hallgatom, ahogy a fazon épp azt ecseteli valami haverjának a telefonban, hogy ő még ilyet nem látott hogy valaki két autómentővel megy a szervizbe.Na menj te a .......gondoltam magamban, de hamar realizálnom kellett, hogy elég hiányos a bolgár nyelvtudásom, például káromkodni nem tudok, így még ezt az élvezetet is meg kellett fosztanom magamtól. Persze a szervizben 2 napig állt a kocsi (benne a bőröndöm, a kalapjaim, és a hátsó ülésen egy pöttyös bugyi, mely a logikátlan mosási fázisok eredményeként a kalaptartóra kiteregetett, majd nem elég körültekintően összeszedett ruhák maradványa volt,és érhető magyarázatként szolgált az autó elhozatalakor kéjesen az arcomba vigyorgó szerelő viselkedésére. Az oda és vissza jutást csak a nyers modoromnak és felháborodásomnak köszönhetően sikerült taxival megoldani a szerviz cég kontójára, ellenkező esetben, nem tágítva attól az elhatározásomtól, hogy bármi áron, de hajat fogok mosni, hihetetlen mulatságos élményekben lett volna részünk a helyi BKV-n hazafelé a hajszárítómmal a kezemben:))
Amíg az autó a megbízható és koránt sem nyers modorú bolgárok világvégi szervizében volt, addig lakást kerestem. Körülbelül 30 hirdetéshez tartozó telefonszámot hívtam fel, melyből összesen kettő bizonyult esélyesnek. Néhányat azért érdemes kiemelni, például: - a konyha csak este 22 és reggel 6 között használható, vagy - szerintem lehet benne lakni, de az épület a kertben van és mi is itt lakunk....:))A két esélyesből azz első egy lakótelepi övezet egyik romos épületének 10. emeletén volt. Az úriember elfelejtette említeni, hogy nem csak egy másik "diák" fiú lakik a lakásban, hanem ő maga is, a konyha lakója. Ismétlem a konyha. Ő a konyhában lakik. Ott él(így már érhető máshol miért lehet csak este 22 és 6 között használni, mert akkor épp csak alszik a konyhában).Hihetetlen :)) Ahogy kinéztem az erkélyen (mondjuk az erkély nagy szám) azonnal megértettem mi történt az előző bérlőkkel. Azt hiszem én maximum 3 nap után mosollyal a számon vetettem volna magam a mélységbe a 10. emeletről.
A második lakás tulajdonosával megbeszélt találka a két utca sarkán volt, és mivel már több mint 10 perce nem jött (bolgár), felfigyeltem egy hihetetlenül romos házra (még egy fényképet is készítettem, az erkélyen ül Dracula gróf), melyről az utoljára írt Drakulás cikkem (www.tanckritika.hu) jutott eszembe. Elképzeltem vajon hasonlíthat e az a ház a Nosferatu című filmben látottakra....aztán ismét a jelenben és hívom a nőt:-itt vagyok az erkélyen én látom magát...így elindulok balra (a kísértetházzal ellentétes irányba)...sétálok,- hahó nem arra a másik irányba....míg végül megdöbbenve realizálom, hogy már minden irányt kilőttem, kivéve a Dracula házat, így odafordulok és Úristen, ez nem lehet igaz, a nő csatlakozott a grófhoz a roskadozó 1 négyzetméteres erkélyen és épp nekem integet. Nos innentől kezdve nem azt sajnáltam, hogy megint nem találtam lakást, hanem, hogy nem készíthettem egy fotót arról ami odabent várt.Kétségtelen, hogy az emberi élethez szükséges minimális feltételek sem leledzettek a házban. Mikor váltottunk néhány szót, és kiderült hogy a hirdetés feladása óta már egészen 160 levára drágult a szoba ára (kb. 23 000 Ft), szemöldököm elérte a mimikai határaim maximális magasságát, de a nő nem hagyta magát és komoly előnyként hozta fel, hogy viszont a fürdőszoba és konyha használat is benne van. Értitek???Tehát ezen extrák nélkül is kivehetem, mely esetben e fajta szükségleteimet, majd a főiskolán, vagy a tengerben vagy a sarki Mekiben, vagy bele sem merek gondolni hol intézhetem el:))
Azóta voltam egy barátnál is, akinek a nagymamája is ott lakik, találjátok ki hol!Hát a konyhában :))) és van két szoba, melyből a kisebbet nekem szánták 200 leváért, ezt komolyan megfontoltam, de végül úgy döntöttem, majdcsak lesz valami jó melóm és sok pénzem, vagy felveszek hitelt, de hogy én egy ilyen helyen nem lakok az tuti, mert az is ijesztő volt.
Remélem még van erőtök olvasni, mert most jön csak a hab a tortán. Szerda este olyan remegéses lázra ébredtem, hogy alig éltem meg a reggelt (saját magamat csavartam hideg vizes lepedőbe, KÉTSZER EGYMÁS UTÁN,ezt anyunak üzenem, hogy büszke legyen rám). Tény, hogy egy gyengébb pillanatomban azért mégis küldtem neki egy smst, valami olyasmivel hogy hogy kell szedni a rubofent, de legszívesebben azt írtam volna, hogy - anyúúúúúúúúúúúúúúúúú meghalok, segítség, itt vagyok egyedül a világ végén, és nagyon nagyon betegen....:((). Másnap reggel persze 3 kórházban, vagy orvosnál, vagy minél voltam (tekintve hogy 2 embert ismerek itt összesen, akikből egyik sem volt elérhető), míg végül egy helyi ismerős ajánlására egy keményen fizetős de feltehetőleg jó orvosnál kötöttem ki. Egy idősebb nő, vizsgált vakbelet, vérnyomást stb., mondjuk furcsálom, hogy nem látszott rajtam egyértelműen, hogy 38 fokos lázam van több mint 8 órája (nálam ez nagyon magas), ami nem megy lejjebb sehogy sem és hogy azonnali kezelésre van szükségem, nem várhatok míg gyök2vel tölti ki a receptet (megint ez a kettes, lehet hogy lottóznom kéne:)). Miután felírt mindenfélét és meglátta hogy a patika előtt a lépcsőn ülök, ez volt a legmélyebb pontja a betegségemnek, a táska leesve a vállamról, a hányás-hasmenés és elájulás között vaciláltam éppen, egyszer csak megmarkolta a bőrdzsekimet(ami amúgy csak műbőr és egyébként közel 30 fok volt, de fáztam) és felrángatott a rendelőbe, ahol egy másik nő egy azonnali inekcióval támadott, ami hányás ellen volt ha jól értettem, de akkor már beszélni sem tudtam, és járni sem, sőt még a nadrágomat is a nő adta rám, erre emlékszem, meg hogy megkérdezte hány éves vagyok( válasz híján 20-ban kiegyezett magával, ez azért mosolyra derített), aztán meg a címem felől érdeklődött, mire kinyőgtem egy szóban hogy nincs , ezzel komolyan veszélyezteteve a bőröndből nehezen kihalászott egyetlen ruhám épségét és a nő jóindulatát is,mire elkönyvelte, hogy nincs lakásom és elém nyomott egy hányós lavort, de végül erőt vettem magamon és hazatámolyogtam. Másnap már jobb lett, ma meg már egész jól vagyok, bár elsétálni idáig, a parkig, amit tengeri kertnek hívnak is kisebb túrának tűnt , de legalább van wi-fi.
Nos ez van most velem, de nem adom fel!!!! és jó kedvem van!:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése