2011. november 27., vasárnap

Tegnap reggel felhív a balettmesternő (legyen innentől N, mert a nevét nem akarom leírni, ő az akinek, amúgy sem mondjuk ki a nevét...:)) haha, van valami ilyen hülyeség abban a csillagos filmben :)) és próbálok trendi lenni :) szóval N felhív, hogy hol vagy? azonnal gyere a próbaterembe, munkát akarok adni estére. Rohanok minta hülye, persze az egyik lány elaludt, ezért hiába rohantam vártunk még rá vagy 20 percet, erre közli, hogy az én szerepem az hogy állok. Állok a színpadon egy mérleggel és egy karddal és kész. Mindezt olyan 20-30 percig. Ja néha legyintek a karddal, mikor az új solo tánc következik. Minden energiámra szükség volt, hogy ne látszódjon mennyire sértődött vagyok. Aztán magához hív és azt mondja: Mira, ez igen is egy nagyon nehéz szerep (ja persze, menj a fenébe....gondoltam), azt akarom, hogy keress egy kis pénzt, ezért tettelek be. Mondom oké. Este megyek 22-re a discoba, fene sem érti, miért van ilyen későn, hát még, hogy mit keresünk egy discoban...:)) Odaérek, besétálok, a város legsznobabb és legundorítóbb helye, realizálom, hogy már voltam itt a magamutogató lakótársaimmal, majdnem teljes 20 percig, amíg ki nem hozták végre a számlát, hogy leléphessek. A "besétálok" itt egy igazi reflektorfényben gyalogláshoz hasonlít, amennyiben az ember normális, ugyanis úgy néznek rá, mintha nem erről a bolygóról származna....hogy jöhettél ide ebben a sima barna kockás kabátban? ilyen hajjal? nagy táskával???????? jézusom, ez valami szakácsnő lehet bizonyára :))
Persze ez még semmi, a java csak ezután jött:)). Bekötik a szemem egy fehér szalaggal, de ugye kilátni alóla, persze persze, az öltözőben igen, a sötét discoban azonban....kezdődik a darab, nem látok semmit, nem érdekel senkit, indulj! Halál vicces volt átbotorkálni minden emberen, hangszeren, táskákon fehér fátyolban, szablyával és mérleggel, majd 30 percig egyensúlyozni egy 2 számmal kisebb cipőben a puha ülésű széken, és csupán foltokat látni a színpadon vonagló, az erotika szót eltipró csajszikból megpróbálni akkor legyinteni a karddal, amikor az új zenének kezdődnie kell....majd kibotorkálni a végén. N-nek igaza van, ez egy állati nehéz szerep. Remélem néhány év múlva halálra fogom röhögni magam ezen, de valahol el kell kezdeni nem igaz :)) Ha jobban meggondolom lányok százai akarnak a balettjében táncolni, vagy esetleg állni :)), én legalább benne vagyok :)). Apa mesélte, hogy a színész barátjának első fellépése egy faág megformálása volt :))). Persze apa nem tudja, hogy milyen erotika show kellős közepén játszottam szentet :)). Az egyik csajnak letört a cipősarka és hasraesett, állítólag, hallottam, de nem láttam :)))).
Még nem sikerült végérvényes döntésre jutnom melyik a gázosabb, fehér lepelben kardot emelgetni egy székről, vagy a lehető legkihívóbb ruhákban feneket rázni beképzelt, bunkó, izomagyú, pénzes kisfiúknak :))). Az egyik cicalány olyan szép vékony, hogy egyszerűen jó nézni...amíg vártam a kezdést morfondíroztam megkérdezzem e hogy csinálja, tuti hogy nem táncol ennyit mint én, hogy a fenében van ilyen jó alakja? Az előadás után elhatároztam, hogy összebarátkozom vele és megkérdezem, de sajnos nem találtam sehol, mint utóbb kiderült hányással töltötte a két performance közötti 15 perces szünetet....hmmm, most már értem mitől ilyen vékony és sexy :)). Én inkább azért maradnék kövér, hozzájuk képest.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése