Na így nézek most ki, sikerült elesnem a betonon és egy kiadósat csúsznom az államon és a csuklóimon. Nem nem voltam részeg! A kritikus két pohár borból csak egyet ittam. Azt hiszem az a várnai boszorka el van átkozva, mert a bokám is az ő óráján ment ki, most pedig épp az általa véghezvitt szörnyűségekről meséltem új koreai barátnőmnek, mikor sikerült elhasalnom. A leghátrányosabb része az esetnek az, hogy a koreográfusom egyből azt kérdezte, hogy a fenébe sikerült a csuklód külső részét és az álladat lezúzni, nem tetted ki a kezed mikor elestél? Milyen kortárs táncos vagy te? :)))) A bokám pedig még mindig fáj, az itt látható tapaszok valami koreai gyógymód részei, amik különösen jól mutatnak , ha az ember a táncvilágnapján operába megy, szandálban, mert a magassarkút nem bírja a bokája, és 3 részen csüngenek a szakadozó ragtapaszok a bal vádlijáról. Mindez még nem is lenne olyan tragikus, de az államon virító hatalmas seb és a napszemüveg, minden bizonnyal valami rosszul sikerült házasság egyértelmű jeleiként értelmeződtek az operába látogató emberek rám csodálkozó eszméjében.