A tények, hogy fogytam 3 kg-ot, hogy minden ismerősöm aki látta a videót kifejezetten izmosnak talált, valamint, hogy a koreográfusaim értékelése szerint rengeteget fejlődtem egy hónap alatt, mind azt igazolják, hogy a legjobb helyen vagyok a legjobb időben. A napi 5-6 óra teljes erő- és koncentrációbevetéssel végzett tánc, hihetetlen endorfintermelődést vált ki a szervezetemben, így minden más eltörpül emellett. Persze a barátok hiánya, a férfiakkal való sohakinemegyezésem és a munkanélküliség némi rémálmokkal díszíti, az amúgy sem fájdalommentes éjszakáimat, ami persze az izomzatom fejlődésének kényszerű velejárója, de élvezhető is a momentumokban, amikor az ember ettől még inkább táncosnövendéknek érzi magát. A mostani életem felér egy álommal, melyben a táncórák színvonalasak,kemények,rendszeresek és (nem tudom elhinni, de) ingyen vannak, a nap nagyobb része fejlődéssel és technikai tanulással telik, míg másik fele pihenés és kellemes lazítás, nyugodtabb átértékelése a saját stílus kialakításának, mozdulati tisztaságnak, lehetőségeknek, és hibáknak. Mindehhez társul a csodálatos szituáció, melyben, még ha kínosan is hangzik, de az apám tart el, főznek rám, van egy szobám a belváros kellős közepén a legjobb helyek egyikén, és ha elég elmélyült arckifejezéssel írom a blogomat, még a némileg kínos kényszerbeszélgetések alól is felmentést kapok. Életemben először részesülök efféle "családi gondoskodásban" és bár akaratom ellenére is az esetek többségében a csak enni hazajáró, dolgozni nem akarásból munkanélküli, konvencionális értékrendek alapján fontosnak ítélt dolgok iránti érdeklődés hiányos, túlkoros suhancnak tűnök, néha azért igyekszem néhány percet a kötelező társalgásra és a mindennapi életbe való beilleszkedésre szánni. Ma például elmeséltem, hogyan nyújtottam tegnap a koreai izmokat és inakat nem kímélő tanárnőm és egy másik segédszerepet vállalt táncostárs leányzó közreműködésével, melyre persze érthetően némi aggodalom jelent meg az apám és a nagymamám abnormálisan nagyra gülledt szemeiben, melyet csendes őrültnek elkönyveléssel társított megnyugvás követett. Helyesbítenék:nyújtottak, melynek eredményeként estére alig tudtam járni. Ma említettem release tanárnőmnek eme apró mellékhatást, melyre az alábbi válasszal illetett: "Very nice!!! You should strech more and the pain will gone!" Ha-ha. Will gone to some other place of my body. :))) Nem tudom mi mást írhatnék, itt fekszem a fentebb említett szobámban, az ágyon, ami belepi a szobát, a magyar ikeás kockás takarómon, kicsit koszos vagyok a reggeli traningtől, de nincs értelme zuhanyozni, vagy átöltözni, mert mindjárt megyek vissza jógázni, aztán közös program következik a táncosokkal, mert ma múzeumok és kiállítások éjszakája van!!! Ami még fontos és egyáltalán nem vág ide, de épp ez a jó a káoszban, hogy a programból kivettek még két embert a múlt héten, így már csak hatan vagyunk, ami még jobb, több a hely, nagyobb a figyelem, erősebb a koncentráció és élénkül a verseny. A verseny itt csupán a saját fejlődésem irányába értendő, ami szintén a hely kellemes és meglepő dolgai közé sorolható. Én csak magammal foglalkozom és ha jobb vagyok, segítek, ha valaki jobb ellesem tőle, és a harmónia teljes, nincs túlzott barátkozás, de összetartás van, nem utálkozás. Természetesen én vagyok a legőrültebb és legelhivatottabb résztvevő, és ezúttal úgy érzem ez eredményhez is fog vezetni. Most alszom 12 percet, mert egy kicsit kimerültnek kezdem érezni magam....