Kedves Naplóm! Kétség nélkül állíthatom, hogy végre megtaláltam, amit kerestem. Az alapelv, ami alapján élek, miszerint mindennek oka van, és a legtöbb dolog a sors által előre "meg van írva", ismét erősödött bennem, mióta tisztázódott, hogy Szófiában nagyon jó dolgom van. Imádom ezt a képzést, megjegyzem már csak 4-en vagyunk, ami részben rendszertelenségből, részben tánctechnikai hiányosságokból, részben pedig egyéb nézeteltérésekből adódóan alakult így, de én csak magammal vagyok elfoglalva. Mindenkinek tanácsolom, hogy ugyanígy tegyen. Ez nem önzőség, egoizmus, vagy nemtörődömség, ez az élet egyik törvénye, mellyel túl lehet élni. Sokan önzőnek, vagy gorombának tartanak (akik nem ismernek), de a napi 4-6 óra tánc mellett nem igen marad energiám, hogy aggódjak-e miatt:). Nagyon sokat fejlődöm, vagy legalább is, az ésszerűség ezt diktálja, hiszen életemben először telnek napjaim úgy, mint egy profinak, a tánc a fő tevékenységem, a többi időben csak alszom, vagy gondolok a táncra:). A gorombaságom és önzőségem egyenes arányosságban áll a gyors fejlődésemmel. Minél kevesebben vagyunk a programban, annál több hely van a teremben és annál szélesebben kell táncolni, hogy észrevegyen valaki, ami nekem nagy hiányosságom. Kicsiben táncolok, de ez csak ideiglenes. Persze, hogy keresek munkát is a táncon kívül, de 4 órában nem könnyű találni, itt még 8-ban is igen nehézkes.Ma például a pénzhiány miatt igen erősen elgondolkodtam, hogy a légiutaskísérő vagy a spiker állásajánlatra küldjem el az önéletrajzom. A légiutaskísérőt nekem találták ki, hiszen csak komoly alkoholmennyiség hatása alatt vagyok hajlandó repülőre szállni, amit a tavalyi kísérlet előtt rettegésből kifolyólag 14 évig nem gyakoroltam, a spiker pedig hosszas gondolkodás után végre tisztázódott mi lehet, az étterem kategóriába sorolásból következtetve: speaker a konyhán. hahahahaha. Dolgozom néha ezt-azt, egy irodába is bejárogatok, de csak hébe-hóba, amikor fordítani kell a weblapjukat, amit valami cég leírhatatlanul elcseszerintett (ilyen szó lehet hogy nincs mert aláhúzza a helyesírás javító, hahhaha). Ma például az egyik internetes adatvédelmet fejtegető résznél az alábbiakra leltem: a "kukik" (Cookie) igen veszélyesek lehetnek számítógépére, így kérjük ne fogadja el azokat a felugró ablakban.....a cég amely fordította feltehetőleg a google translate-el erős barátságban van, amiért hihetetlen pénzeket húznak hasonlóan könnyen becsapható megbízóktól, akik nem ellenőrizték a lefordított anyagot. És itt ismét az önzőségnél vagyunk, ez nekem nagyon jó, mert van munkám. Az angoljuk is majdnem olyan jó mint a magyar, amit ilyenek igazolnak, mint például: Hardwear és Softwear. Hahahahaha. Annyira jól mulatok a magyar változatokon, hogy erős túlzással, de mondhatom, hogy szeretek ott dolgozni. Pontosabban csak szerettem, mert ma elfogyott az utolsó darab pisztáciás-szezámmagos-mandulás-mézes kis csomagolásokba rejtett édesség is, így jeleztem, hogy amennyiben nem töltik fel a készletet, nem kívánok a továbbiakban nekik dolgozni és egy csomó "kuki" fog maradni a weblapon. hahahaha. Remélem érthető voltam. Aki azt gondolja, hogy a művészek élete nem stresszes, mint az irodai dolgozóké az nagyon téved. Lehet, hogy nekem nincs telekonfom reggel 8-kor és nem kell prezentációt írnom a managment meetingre, de a buszon jegy nélkül utazni az ideiglenes munkahelyedre, ahol 20 levát(3 ezer forint, de levában egy vagyon) keresel, éppen olyan mint egy casino rulett. Felteszed mind a 20 levát, mert éppen ennyi a büntetés, ha elkapnak, hogy lógsz, viszont, ha megúszod 22 levád lesz, mert 2-őt spóroltál a jegyeken. :) Nem sokan lennének képesek ezt csinálni az álmukért, főként ha tudják, hogy lehetne nagyon kényelmes életük és jól fizető állásuk, kár, hogy ezt senki "normális" (így hívjuk a nem táncosokat, vagy művészeket) nem hiszi el nekem. Ez nagyon szép és nemes cselekedet tőlem saját magamnak. És utolsó leheletemmel néhány mondat a táncról. Már van capoeira is, amit imádok, nem csak a férfi művelők nagy száma miatt, hanem a majomszerű mozgás csodálatossága miatt is. Jaj nem bírom nyitva tartani a szemem, de sűrűbben írok majd...