Szegénynek lenni nehezebb mint gondoltam, de kezdek belejönni. 1 héttel ezelőtt elkövetkezett az, amire már számítani lehetett,de sosem gondoltam bele: elfogyott a pénzem és nem történt semmi szerencsés véletlen, hogy megmentsen. Kezdődött ez azzal, hogy rájöttem nem tudok elmenni 2 napra vidékre pihenni, mert nincs pénzem buszjegyre. A stoppolást fontolgattuk, mert persze sosem adnám fel és maradnék itthon, de végül újdonsült balett táncos barátom szerzett valahonnan pénzt és busszal mentünk. A gond csak az, hogy attól még inni meg enni azt kell, úgyhogy a szerény saláta mellett a fáról szedett gyümölcsöket ettük. nem mondom, hogy nem szeretem a fáról szedett gyümölcsöket, sőt, de a gondolat, hogy azért eszem mert éhes vagyok és nincs más kicsit aggasztó. Épp csak addig míg eleget nem zabálsz, hogy felfúvódj és elmúljon az éhséged egy időre, aztán meg találsz egy üveg (a barátom anyja szerint emberi fogyasztásra nem alkalmas) házibort, ami olyan hamar elkábít,hogy a teljes nevedre alig emlékszel, tehát nem is tudod már felidézni ki is az aki éhes volt 2 órával ezelőtt :))) A diétámnak persze jót tesz a pénztelenség, már már nem is diétázom....jelenti ez azt, hogy ha van valami hús vagy tartalmasabb étel, igyekszem minél többet elraktározni a szervezetemben. Leszögezném , hogy nem panaszkodásból fogok még pár szívszorító dolgot megosztani, sokkal inkább motiváció gyanánt, mert a pénztelenség ellenére állati boldog vagyok, sokkal boldogabb, mint azelőtt, hiszen egész nap táncolok és ez a legjobb, amit tehetek, úgy érzem. Gyalog járok mindenhova mert nincs pénzem jegyre , vagy lógok, de ez a legkisebb gond. Az igazi felismerés akkor ért amikor csokit akartam venni, meg banánt és nem tudtam kifizetni a teljes összeget , így ideadták 20 Ft-al olcsóbban. Ez tök gáz. Annyira szárnyalok a kis Aliz Csodaországban világomban, hogy fel sem fogtam, hogy nincs semmi pénzem. Persze azóta igen, mert nem tudok sem gyümölcsöt, sem bort , sem csokit venni.....semmit. Nincs egyetlen sztotinkám sem, még jó hogy az apámék etetnek. Múlt este fél órát gyalogoltunk egy bolthoz , ahol lehet kártyával 0fizetni, mert annyira éhes voltam és a bankkártyámon volt 300 Ft. Teljesen más ember leszel ha nincs semmi pénzed, először fordul elő velem életemben. Kezdek szélesebb skálán táplálkozni, nincs más választásom. Általában szülinapokra járok, mert akinek szülinapja van , az fizet mindenkinek :)))))))))) hahahahah, viccelek csak. Amikor az egyik ismerős lány ma felajánlott 1 levát, ami 150 Ft, erősen elgondolkoztam, milyen csodás, hogy a bolgárok így is képesek boldogan élni :))). Szeretem ezt a helyet, ahol a néni banánt ad a szegény táncoslánynak aki nem tudja kifizetni, a jegyeket egymás kezébe nyomkodják vagy az ülésen hagyják a módosabbak és ahol úgy hívnak el bulizni, hogy a pénz miatt ne aggódj az nem probléma, csak kérlek gyere. A tánc nagyon jó, egyre több próba van, mostanság már egész nap ott vagyok, estére alig bírok járni, nyilván a testem még nem elég felkészült, de remélem eljön a nap, hogy nem fog mindenem fájni reggelente. A fenekem még mindig kicsit le van engedve, minden nap komoly gyakorlatsorozattal igyekszem ezen változtatni, aminek eredményeként esténként nem bírok ülni 10 percnél többet egyhuzamban. Az életem kicsit olyan mint egy robotnak, de nem panaszkodhatok , ezt akarom és hiszem, hogy lesz eredménye. Mint említettem nem rég óta egy balett táncossal járok a szófiai operából, ami rengeteg új élményt és örömöt ad ,az amúgy is vidám életemhez. Vasárnap lesz az elhalasztott prezentáció, így most arra készülünk és igyekszem nem begyűjteni semmi sérülést , ami meghiusíthatja ismételten. Csomó vicces dolog van, de fáj mindenem szóval ma nem bírok írni, csak ténytközölni.