Épp ingyen dinnyét eszem. Az hogy van valami erő (legyen az Isten) vagy akármi más, lényegtelen ki hogy hívja, az egészen biztos. Van valaki, vagy valakik, akik mindig gondoskodnak arról, hogy a motivált kitartó emberek elérjék a céljukat és mindenkivel az történjen, ami meg van írva, legyen az jó vagy rossz. Mint a Sorsügynökség című filmben. Néhány nappal ezelőtt a táncteremben maradt néhány alma egy rendezvényről, ami arra késztetett, hogy elgondolkodjak, mennyire szeretnék almát enni, de nem tudok venni, mert semmi pénzem. Persze az art manager egyből a kezembe nyomott néhányat, ami mondanom sem kell, nagyon jól esett. Hazaérve a ház előtt a boltban épp zárni készültek, és kint hagytak egy rekeszt amiben volt néhány teljesen normális alma. Szempillát rebegtetve megkérdeztem a fiút aki pakolt, hogy mi lesz velük kidobják, erre közölte , hogy elvihetem, így ettem még 3 almát aznap. Ma hazafelé a tréningről néhány férfi dinnyét dobált egymásnak, afféle láncrendszerben, hogy mielőbb elraktározzák a kamionból a boltba vagy lakásba. Láttam, hogy az elhaladás az utcán esélytelen, így beálltam az egyik srác mellé és viccesen nyújtottam a kezem a dinnyéért, mint aki készül elkapni egyet, ami olyan szimpátiát váltott ki bennük, hogy egyből dobtak nekem is egyet, elálltak az útból és vidáman elbúcsúztak az újdonsült dinnyéjével felszerelt mosolygós táncoslánytól, aki hitetlenkedve haladt tovább a napsütéses főutcán. Hát nem szuper? Pont így képzeltem el mikor közeledtem feléjük, de nem gondoltam, hogy tényleg meg fog történni. Még a leg lehetetlenebb dolgok is lehetségesek, ha hiszünk bennük, és itt nem az utcán a kezembe repkedő dinnyére gondolok elsősorban. Alig bírtam beadni az apáméknak, hogy ajándékba kaptam, talán azt hiszik van egy csomó rejtett pénztartalékom, de kétlem, hogy ez bármit is rontana a már amúgy is kritikus határokat súroló tévképzeten, amit kialakítottak rólam :)). A mai 50 fekvőtámaszt kihagytam, de a zöld csíkos labda haza cipelése váltott bicepsz terheléssel megtette a hatását. A felzabált fél dinnye ellenére 49 kg vagyok, szingli és állítólag nagyon vékony. Most kicsit szédülök ugyan, az olcsó, de "soha többet nem iszom ilyet" bor hatására, de a balance-om egyre jobb és a kondícióm is lassan visszaáll a normál kerékvágásba, a számomra kishíján változásmentes "szünet" után. Most megyek és meghallgatom sokadjára a dalt, amit a kultúrintézet még nem biztos, de kecsegtető ajánlására készülő szólómhoz választottam, mert zene nélkül nem lehet élni.