Dobro Utro! Egy ideje már a fehérbort preferálom. Ez egy anyagi javakat igazán értékelni tudó kislányhoz méltó kijelentés a "már nem iszom vörösbort" helyett, amit 3-4 hónappal ezelőtt írtam volna. A koreográfus mindig mondja, hogy ne játsszak reggelente kislányt, mert ez az ártatlan mosolyka az arcomon nem fog megkímélni az egész napi megpróbáltatásoktól. Bár az elégedettség és a helyes úton járás érzete cseppet sem változott, az elmúlt napokban emocionális határaim ruganyossága némileg csökkent a fejlesztésre szoruló kondícióm és az ezt megelőző időszak pihentető délelőttjeinek figyelembevételével most túlerőltetettnek mondható életmód miatt. Ennek eredményeként egyszer az apám és a nagymamám szembesült gyúlékony személyiségem némileg végletesebb megnyilvánulásával, két napra rá pedig a koreográfusnak is bebizonyítottam, hogy igen is kislány vagyok, méghozzá sírós. Egy kis egyensúlyi kibillenést követően azt hiszem nagy szerencsémre végre rájöttem a "tudatos mozgás művészete" című könyv alapelvének használatára. Vicces, hogy másfél évvel ezelőtt azt gondoltam, na igen most már képes vagyok gyorsan elsajátítani mozgásanyagokat és átengedhetem magam az előadásmód fejlesztésének és kisebb részletek csiszolásának, de tévedtem, csak most sikerült elengednem a "kompakt" rendszerű megfigyelésmódomat, és egyre pontosabban tanulnom, ami csodás érzés, afféle megvilágosodás. Ez azonban csak egy apró foszlány a sokból, még legalább 40-50 olyan átfogó probléma korlátoz, amit hasonló módon kell áthidalnom, persze a síráshoz és hirtelen "mindenkit utálok és ők is utálnak engem" érzéshez nem ragaszkodom :)). Új beosztásomnak köszönhetően hétköznap szabadabb leszek, így még több energiát tudok fordítani a táncra ami remek. Ismét elkezdtem angolt és spanyolt tanulni, autodidakta módon, de elvégre is beszélem ezeket a nyelveket, tehát sokkal inkább az agyam mélyebb zugaiból való előbányászásuk a cél. Ez csak a spanyolra vonatkozik, az angolom koreai barátnőmnek köszönhetően nagyon is rendben van, sőt egyre jobb és jobb, hiszen mindenki rá van kényszerítve, hogy praktizálja a jelenlétében, aminek nagyon örülök. Mindemellett segítek egy balerinának az operából, hogy fejlessze az angol nyelv ismereteit, amiért cserébe ő a balett tudásomat gazdagítja, vagy inkább úgy helyes, hogy igyekszik kiépíteni valami szilárd alapot az általam eddig begyűjtött foszlányokból, de ez cseppet sem riaszt el, imádom ezt a gyönyörű táncstílust és biztos vagyok benne, hogy sikerekre számíthatok, főleg azt követően, hogy Bulgária egyik legjobb pedagógusa fog minket kiképezni minden reggel, közel egy hónapon át. Már így is számos lyukacska tátong a harisnyáimon, amit a mostani tanárnőm soha el nem felejthető körmei okoztak, mikor a felfelé törekvést, vagy bizonyos izomcsoportok komolyabb bevetésének szükségességét prezentálta rajtam, az említett új pedagógusról pedig azt hallottam, hogy egy igazi gyilkos, szóval jó sok angolozás vár rám, míg el nem jön a napja, hogy ő veszi kezébe a táncosokat szófia egyetlen kortárs tánc központjában.